Narbo ostroma
		A gall k�m minden erej�t �sszeszedte, hogy kib�rja az utat a v�rosig. M�r nem volt messze a c�l, de m�r t�bb napja �ton volt, �s a f�radts�gt�l minden pillanatban az �sszees�s ellen k�zd�tt. A nagy rohan�sban megbotlott, �s fejjel el�re elhasalt a friss h�ba. P�r m�sodpercig �gy fek�dt, arc�t a hideg h�ba temetve. Ez j�l esett neki, egy kicsit felfriss�lve folytathatta az �tj�t. Egy m�sik v�rosb�l k�ldt�k, hogy h�reket hozzon a Narbo Martiust ostroml� gall seregr�l. B�r most csak mint fut�r teljes�tett szolg�latot, de �tk�zben „beleszaladt”, egy �ppen az ostromlott v�rost felszabad�tani igyekv� kart�g�i csapatba. Ugyanis ez id� t�jt Narbo Martius a kart�g�iak� volt, a gallok sok �v ut�n szerett�k volna ism�t maguk�v� tudni a v�rost, ez�rt vont�k blok�d al�, m�r t�bb mint n�gy h�napja. K�m�nk megtagadv�n a parancsot, melyet el�lj�r�j�t�l kapott, kicsit k�r�lszimatolt a kartik t�bor�ban. �s j�l tette. Olyan dolgokat tudott meg, amelyeket s�rg�sen tudatnia kellett a az ostroml�k vez�r�vvel. Felt�ve, ha nem akarta mindannyiuk pusztul�s�t. V�gre meg�rkezett a gall t�borba, vagyis ink�bb bezuhant. Az �r�k azonnal a vez�r el� vezett�k, mikor elhal� hangon k�z�lte vel�k, hogy fontos h�reket hozott. A vez�r egy �sz�l� hal�nt�k� ember volt. B�r m�g nem volt olyan �reg mint ahogy kin�zett, de az eg�sz �let�t �tharcol� f�rfi a sok csata k�zben szedte �ssze az �sz hajsz�lakat. Most �ppen a v�ros egy �ssze�t�tt tervrajz�t tanulm�nyozta a s�tr�ban, hol is lehetne a legkisebb vesztes�g n�lk�l behatolni a v�rosba. Persze nem egyed�l tette, a tan�cskoz�son m�g r�szt vett h�rom hadnagya is. �k se mai sr�cok voltak. Tapasztalt v�n r�k�k a v�ros ostrom ter�n. Azt az�rt meg kell jegyezni, az �lltaluk eddig elfoglalt, megh�d�tott v�rosok, falvak falai mind f�b�l voltak, maximum fat�rzsekb�l �sszet�kolt c�l�pker�t�ses telep�l�seket ostromoltak eddig. De azokat az ostromokat mind�g sikeresen vitt�k v�gbe, a falu vagy az �v�k� lett, vagy teljesen elpuszt�tott�k, h�zast�l, lakosost�l egy�tt. De ez most m�s volt. Itt hatalmas k�b�sty�k v�dt�k a v�rost, amelyek hossz� k�falakkal voltak �sszek�tve. A s�tor bej�rata, hirtelen belibbent, �s ott volt a k�m, akit a k�t �r �ppen beseg�tett a s�tor meleg�be. Vatigorix - �gy h�vt�k a vez�rt - m�rgesen n�zett fel a szarvasb�r t�rk�p�r�l. -Nem mondtam hogy ne zavarjon senki, am�g tan�cskozunk? k�rdezte az �r�kt�l kiss� indulatosan-Bocs�ss meg nagyvez�r, de ez az ember fontos h�reket hozott - tekintet�vel a vacog� k�mre mutatott. - Hozzatok neki takar�t, mert a v�g�n megfagy a szerencs�tlen - utas�totta az egyik �rt, aki sietve el rohant egy pokr�c�rt, majd v�gigm�rte a sz�nalmas fick�t. – Mond a fontos h�reidet, mert nincs sok id�m. - Az ellens�g, m�r j�n - dadogta a fick� -, a kart�g�iak felment� serege. F�l nap, tal�n annyi se, �s itt vannak – azzal elmes�lte, mi is t�rt�nt vele am�g ide�rt. - Sz�val azt mondod, k�tszer annyian vannak mint mi? – tette fel agg�d� k�rd�s�t Vatigorix. De ez a k�rd�s ink�bb csak k�lt�i volt. – Mit sz�lsz hozz� Vindex? – k�rdezte a legtapasztaltabb hadnagy�t a vez�r. Vindex megcs�v�lta a fej�t, majd � is a t�rk�p mell� l�pett. - K�t dolog k�zt v�laszthatunk – kezdte Vindex. Ugye �szakr�l j�n a felment� sereg – mutatta az ujj�val. - Ny�lt csat�ban nem sok es�ly�nk lenne ellen�k, h�t m�g ha a v�rosbeliek is csatlakoznak hozz�juk. Vagy azonnal ostromot ind�tunk, �s ha siker�l bevenni a v�rost mire az er�s�t�s ide�r, akkor tal�n van es�ly. A m�sik lehet�s�g – itt tartott egy pici sz�netet, mert meggondolta kimondja-e amire gondol. – A m�sik lehet�s�g a visszavonul�s d�l fel� – mondta v�g�l lehajtott fejjel, mintha sz�gyenkezne. Nem tudta hogy reag�l majd vez�re a m�sodik vari�ci�ra. A megad�s, vagy megfutamod�s nem volt jellemz� egy barb�r harcosra, b�r sokkal �sszer�bb tervnek t�nt, mint sokszoros t�ler� ellen felvenni a harcot. - Nekem is eszembe jutott a visszavonul�s lehet�s�ge – mondta Vatigorix, majd b�tor�t�an a hadnagy v�ll�ra tette kez�t. - Sokkal nagyobb bolonds�g lenne lem�sz�roltatni magunkat, mint visszavonulni. De csak d�l fel� vonulhatunk a hegyek miatt - �llap�totta meg. Ekkor libbent a s�tor bej�rata, �s egy fiatal harcos jelent meg, arc�n k�k cs�kokkal. M�r k�sz�l�d�tt az �tk�zetre. A vez�r fia volt. Csak az utols� szavakat hallotta, �s r�gt�n meg is jegyezte: - Teh�t megfutamodunk. - Nem megfutamodunk, csak visszavonulunk – torkolta le fi�t a vez�r, de ez ink�bb annak sz�lt, ami�rt enged�ly n�lk�l besz�lt. Danno azonban fel sem vette a dolgot, �s tov�bb fesz�tette a h�rt. - De mi gall harcosok vagyunk, �s egy gall sosem h�tr�l meg, �s sosem fut el gy�v�n – jegyezte meg dacosan. Vatigorix a fi�hoz l�pett, �s m�lyen a szemeibe n�zett. - Azt mondtad, gy�va vagyok? – sziszegte a k�rd�st �sszeszor�tott fogakkal. Majd sz�trobbant a d�ht�l. Ha nem a fia az, aki �gy megs�rtette, minden teket�ria n�lk�l elv�gja a tork�t. De Danno-t mindenn�l jobban szerette, �gy ezt is eln�zte neki, mint sok minden m�st is. - Azt hiszed nekem nagy kedvem van visszavonulni – folytatta most m�r kicsit nyugodtabban. – H�rom h�napja ostromoljuk ezt a tetves v�rost, �zva f�zva, azt hiszed �n nem sz�vesen �ld�k�ln�m a mocskos kartij�t. De nem kock�ztathatom az embereim �let�t f�l�slegesen. Ezt jegyezd meg fiam: csak olyan harcba fogj, amelyr�l tudod, hogy megnyered. Ha ellenkez�leg cselekszel – mutat� ujj�t a hal�nt�k�ra mutatott -, akkor bolond vagy. - Igazad van ap�m, bocs�ss meg – k�rt eln�z�st apj�t�l Danno lehajtva fej�t, l�tszott rajta hogy �szint�n b�nja amit meggondolatlanul mondott. A harag r�gt�n elsz�llt az �reged� vez�rb�l. Mindketten hirtelen harag�ak voltak, de a harag mindannyiszor olyan gyorsan elp�rolgott mindkett�j�kb�l, mint ahogy j�tt, ak�rh�nyszor is �sszecsaptak. Persze csak sz�ban. A t�bbieket a s�torban j�l sz�rakoztatt�k a t�rt�ntek. F�leg ahogy Danno-t rendre utas�tott�k. A sr�cnak mind�g egy kicsit sokat j�rt a sz�ja, emiatt nem igaz�n volt n�pszer� a harcosok k�r�ben. De volt egy m�sik tulajdons�ga ami�rt igen, a legnagyszer�bb harcosok egyike volt. A k�m szak�totta meg a „csal�di” vita ut�ni csendet. - M�g nem mondtam el mindent Vez�rem. Az �szakr�l �rkez� er�s�t�s az csak a kisebbik baj. Van egy nagyobb is. - �spedig – �rdekl�d�tt Vatigorix. - D�l fel�l is j�n egy, tal�n m�g nagyobb sereg – jegyezte meg t�rgyilagosan a k�m, azut�n pedig belekortyolt a forr� ital�ba, melyet id�k�zben hoztak neki. Kellemesen felmeleg�tette. Erre a mondatra mindenki led�bbent. M�g nagyobb csend telepedett a s�torra. Csak a sz�l s�v�tett odakint v�szj�sl�an. - Akkor m�g is harcolni fogunk – sz�lalt meg hirtelen Vatigorix, majd r�mosolygott a fi�ra, de mosoly�ban nyoma sem volt semmi vid�ms�gnak. A v�rosfalon bel�l az egyik �r agg�dva figyelte, ahogy a gallok k�sz�l�dnek. - Tal�n most t�nyleg t�madnak – mondta a t�rs�nak, aki �ppen kezeit pr�b�lta felmeleg�teni lehellet�vel. - Ne agg�dj m�r annyit – vigyorgott emez a bar�tj�ra, - h�nyszor volt m�r ilyen a h�rom h�nap alatt. - Mindegy, az�rt megyek jelenteni a parancsnoknak – sz�lalt meg n�mi haboz�s ut�n az „agg�d�” �r. Lev�gtatott a torony l�pcs�j�n, de alighogy kil�pett a toronykapun, belefutott az �ppen napi k�r�tj�t tart� v�rosparancsnokba. A parancsnok minden nap megtette ezt az utat. K�rbe j�rt a harcosai k�zt �s biztatta �ket hogy tartsanak ki. Az elej�n m�g �gy ahogy lelket tudott �nteni az emberekbe, de ahogy teltek-m�ltak a napok, �gy lett mindenki egyre cs�ggedtebb a falakon bel�l. A harcosok ink�bb harcoltak, k�zd�ttek volna a falakon, minthogy nap mint nap k�sz�lts�gben v�rj�k, hogy a gallok mikor sz�nj�k el magukat a t�mad�sra. - Szerintem megint csak az�rt vonultak fel, hogy a fr�szba kergessenek minket – n�zett v�gig a gall seregen Xanilor, mikor f�l�rt az �r t�rsas�g�ban. – Nincs mi�rt izgulni – b�r ebben az utols� mondat�ban saj�t maga sem volt biztos, ink�bb csak szerette volna ezt hinni. Legbel�l biztos volt afel�l, hogy itt ma minden el fog d�lni. - Tisztelettel megjegyezn�m uram – sz�lalt meg egy picit f�lve az �t felk�s�r� �r -, tenn�nk kellene valamit. Ezt m�r nem b�rj�k tov�bb az emberek. R�ad�sul a �tel is fogyt�n – tette hozz�. – Ki kell t�rn�nk – mondta ki v�g�l ami a sz�v�t nyomta. Azut�n gyorsan magyar�zni is kezdte az utols� mondat�t, f�lve el�lj�r�ja d�h�t�l. - Min�l k�s�bbre halogatjuk, ann�l kevesebb lesz a haszn�lhat� ember�nk. Mit �r egy rakat gyenge, semmire sem haszn�lhat� harcos? Mert ha nem kapnak �telt… - nem fejezte be, mert egy ny�lvessz� s�v�tett a falon k�v�lr�l, �s pontosan az �r nyak�t f�rta �t. �vatlan volt, �s ahogy gesztikul�lva magyar�zott, f�lkeltette az egyik gall �j�sz �rdekl�d�s�t. Ez t�bbsz�r is el�fordult m�r a h�rom h�nap alatt, �gyhogy senkit nem �rt meglepet�sk�nt. Tal�n csak a v�rosfalon haldokl� �rt. A kapit�ny �s a m�sik �r visszah�z�dtak a torony biztons�g�ba. - Az�rt van benne valami amit mondott - jegyezte meg az �letben maradt �r. - Van , mondta csendesen Xanilor, majd leballagott a torony l�pcs�j�n. A fent elhangzottakon t�prengett, mik�zben baktatott vissza a h�z�ba. T�madni kell. Ezt nem tudta kiverni a fej�b�l. T�nyleg musz�j megl�pni, k�l�nben menthetetlen�l odavesznek. Hirtelen elhat�roz�ssal d�nt�tt. Odal�pett a h�za el�tt str�zs�l� �rh�z, �s mondta neki, sz�ljon a hadnagyoknak: t�madunk. Pedig ha tudta volna, hogy egy napnyira a felment� sereg… nem is egy sereg, hanem kett�. De a k�meik �s fut�raik nem tudtak �thatolni a gallok ostromgy�r�j�n, �gy nem kaphatta meg a h�rt. Odabent gondterhelten le�lt egy sz�kre, �s v�giggondolta mi is fog t�rt�nni a k�vetkez� �r�kban. Ekkor egy n�i hang sz�lalt meg k�zvetlen�l a h�ta m�g�tt: - Mi baj van? – hangzott a k�rd�s �s k�t puha kezet �rzett a v�llain. � megfogta az egyik kezet �s gyeng�den maga el� h�zta az asszonyt. A feles�ge volt. Csinos n�, b�r egy picit nehezebb volt a kellet�n�l, de m�g �gy is szemreval� volt. - T�madunk? - k�rdezte bizonytalanul Tara. Meglep�, de � is j�rtas volt a had�szatban �s a harcban. R�gebben harcolt is a r�maiak elleni h�bor�kban. Nagyon �gyesen b�nt a l�ndzs�val, b�r m�r r�gen nem haszn�lt fegyvert, f�leg az�ta nem, mi�ta megsz�letett a kisl�nyuk Nia. Xanilornak nem volt ideje v�laszolni, mert meglebbent a f�gg�ny ami a m�sik szob�t elv�laszt� ajt�ra volt felakasztva �s el�l�pett egy olyan 6 �ves forma kisl�ny, Nia. Odaszaladt az apuk�j�hoz, �s r�gt�n felugrott az �l�be. - Harc lesz? – k�rdezte ahogy meg�rezte az apj�ban a fesz�lts�get. Az apuka b�lintott, �s gyeng�den mag�hoz szor�totta a kisl�nyt. �gy fogta, mintha azt gondoln�, most foghatja utolj�ra. �s milyen igaza volt. Felcsatolta a legjobb, �s legszebb, aranybevonat� kardj�t, majd az ajt�b�l m�g egyszer visszan�zett, mintha csak elb�cs�zott volna. M�g egyszer megn�zte feles�ge agg�d�, �s a kisl�nya mosolyg�s arc�t, majd sarkon fordult, �s elsietett, mik�zben kit�r�lt a szem�b�l egy elt�vedt k�nnycseppet. Odakint m�r harcra k�szen felsorakozott a kart�g�i v�d� sereg. Nem is gondoln� az ember, hogy ilyen vill�mgyorsan csatarendbe lehet kapni egy sereget, de ugye Vatigorix se ma kezdte a szakm�t. F�l �ra, tal�n egy kicsit t�bb �s a gall sereg m�r fel is sorakozott az ostromra. Vatigorix el�gedetten lovagolt v�gig az �v�i el�tt, persze el�g t�vol a falt�l, nehogy egy k�sza ny�lvessz� eltal�lja. A sereg nagy r�sz�t a karddal �s egy kerek pajzzsal felszerelt katon�k adt�k. Ezek mellett m�g b�rp�nc�lt viseltek, b�r nem ny�jtott olyan nagy v�delmet, ink�bb csak az �gyess�g�k volt az amiben b�zhattak ezek a harcosok. Arcuk k�k fest�kkel volt bem�zolva, f�lelmetes l�tv�nyt ny�jtottak, �s ezt m�g tet�zte artikul�tlan ordib�l�suk, amit arrafele csataki�lt�snak h�vnak. M�g�tt�k sorakoztak fel az �j�szok. Kit�n� l�v�sz volt mind, de ha arr�l volt sz� k�zelharcban sem mondtak cs�d�t, b�r k�ts�gk�v�l az �jhaszn�lat volt az er�ss�g�k. A lovasok is kit�n�en k�pzett harcosok voltak. Hossz� l�ndzs�jukkal f�lelmetes rohamokra voltak k�pesek, gyakran a veszni l�tsz� �tk�zetett egy v�ratlan, �s j�l ir�nyzott rohammal k�pesek voltak megford�tani. A k�zelharcban kardjaikat haszn�lva tizedelt�k az ellens�get. Most az �sszes katona csatarendbe felsorakozva v�rta vez�re parancs�t. Lehettek olyan hatezren, term�szetesen a karddal felszerelt gyalogosok voltak a legt�bben. Vatigorix �ppen elkezdte volna lelkes�t� besz�d�t, ami csata el�tt el is volt v�rhat� egy hadvez�rt�l, mikor a gallok sz�m�ra v�ratlan dolog t�rt�nt. A v�ros f�kapuja kiv�g�dott, �s kart�g�i katon�k sz�zai �z�nl�ttek ki rajta. Egy pillanatra Vatigorix is megzavarodott, de azut�n r�gt�n felfogta mi is t�rt�nt. A magasba emelte kardj�t, �s jelzett az �j�szoknak, hogy l�hetnek. Az �g szinte bes�t�tedett a sok sz�z ny�lvessz�t�l, ahogy suhogva has�tottak �t a gall gyalogs�g feje felett. Az ib�r gyalogs�got – ezek a zsoldosok alkott�k a kart�g�i sereg gerinc�t – nem t�rte meg a ny�lz�por, b�r nagyon sokan estek �ldozatul ennek az „�gi �ld�snak” tov�bbra is b�tran rohantak a kivont karddal v�rakoz� gallok fel�. Most m�r Vatigorix sem sz�rakozott tov�bb holmi �j�szokkal. Rohamot vez�nyelt. Leugrott a lov�r�l, �s az els�k k�z�tt rontott r� az ellens�gre. Kardj�t k�tk�zre fogva, kegyetlen csap�sokkal osztotta a hal�lt. Nem ismert irgalmat, mint ahogy a t�bbi embere sem. De a kart�g�i harcosokat sem kellett f�lteni, azonnal felvett�k a keszty�t. Nem voltak annyian mint a gallok, csak kb. k�tezren, ennek is a fele m�g ki sem jutott a v�rosb�l, de b�tors�guk mintha megt�zszerezte volna a l�tsz�mukat. De ez nem volt el�g a v�rszomjas gallok ellen, egyre csak szorultak vissza befele a v�roskapun. Xanilor v�gig figyelt a kapu f�l�tti b�sty�r�l, �s mikor l�tta hogy kudarcot vallott a kit�r�s, egy k�zmozdulattal jelzett a „titkosfegyvereinek”, hogy indulhatnak. A bent rekedt kart�g�i gyalogs�g egy pillanat alatt sz�trebbent, �s utat nyitott a csaknem sz�z, mennyd�rg�l�pt� elef�ntnak, amelyek h�t�n, hatalmas kosarakban �jjal felszerelt harcosok �lltak. Elef�ntonk�nt h�rom. �hatatlanul is megtapostak p�r kart�g�it, akiknek m�g nem siker�lt bemenek�lnie, vagy �ppen a kint rekedt a gallok k�zt. A gall harcosok mikor megl�tt�k ezeket a hatalmas monstrumokat, akaratlanul is fut�snak eredtek. De nagyon-nagyon sokan nem voltak el�g gyorsak, �s az elef�ntok sz�ttapost�k �ket. Vindexnek �s a t�bbi hadnagynak csak nagy er�fesz�t�sek �r�n siker�lt a p�nikol� katon�kat �sszeszedni �s �jra hadrendbe �ll�tani. Az elef�ntokkal szemben a gyalogosoknak szinte semmi es�lye sem volt. A b�trabb harcosok, akiket nem zavart meg az elef�ntok felt�n�se, ugyanolyan h�vvel vetett�k magukat az �ri�sokra. Minden eredm�ny n�lk�l. Legt�bbj�k sz�ttaposva, �lettelen testel fek�dt a v�rt�l v�r�sl� h�ban. Danno, aki az �j�szokat vezette, torka szakadt�b�l elki�ltotta mag�t: - T�zet nekik! Erre az �sszes k�r�l�tte �ll� �j�sz meggy�jtotta a ny�lvessz�j�t az el�re odak�sz�tett f�kly�kkal, �s l�tt. Az elef�ntok, mint ahogy a legt�bb �llat is retteg a t�zt�l, ezt pr�b�lt�k kihaszn�lni a gallok. Mikor a t�volabb �ll� �s a csatazaj miatt a parancsot nem hall� �j�sz megl�tta a t�zes nyilakat, �k is ilyen �g� t�sk�kkel kezdt�k l�ni a hatalmas �llatokat. Az els� p�r sorozat hat�stalannak bizonyult, az elef�ntok csak j�ttek, �s k�zeledtek az �j�szok fel�. Erre az els� sorokban l�v�ld�z� katon�k sz� n�lk�l elhaj�tott�k az eddig haszn�lt fegyver�ket, �s a m�sodik sz�m� fegyver�ket, a l�ndzs�t h�zt�k el�. Tudt�k hogy fel kell tartaniuk az elef�ntokat, b�rmilyen lehetetlennek, �s �ngyilkoss�gnak is t�nik. B�tran, f�lelmet nem ismerve rohantak r� a fenevadakra. A t�bbi �j�sz rezzen�stelen arccal l�d�zte tov�bbra is a nyilait. V�gre el�rt�k amit szerettek volna. Az egyik �llat bep�nikolt az �g� ny�lak sokas�g�t�l. B�rmennyire is kezesek voltak is eddig gazd�ik sz�m�ra, ennek az egy elef�ntnak a f�lelme, fut�t�zk�nt sz�guldott v�gig a t�bbi �llaton is. Elszabadult a pokol, legal�bbis a kart�g�i katon�k sz�m�ra is. Mostm�r mindegy volt, hogy ki van az elef�ntok l�ba alatt, mindenkit �t�ttek v�gtak, majd elkezdtek szaladni az �j�szok fel�, de nem az�rt, hogy sz�ttaposs�k �ket. Egyszer�en csak el akartak menek�lni. A gall �j�szok �gy rebbentek sz�t, mint egy csapat ijedt ver�b. Szerencs�j�k volt, siker�lt kit�rni�k a „tombol� �r�let” �tj�b�l. Xanilor k�zben parancsot adott az �v�inek, hogy z�rj�k be a f�kaput. Ez nem volt egyszer� mutatv�ny, ugyanis a kapusz�rnyak �tj�ban tem�rdek halott, haldokl�, �s sebes�lt fek�dt. Ki kellett haszn�lniuk azt a kis id�t, m�g a gallok rendezik soraikat. Jav�ban dob�lt�k, r�ncig�lt�k a testeket, mikor a gallok is r��bredtek, hogy mi t�rt�nik. Eszeveszett fut�snak eredtek, hogy a kaput ne tudj�k bez�rni emezek, de m�r csikorgott is a kapu, �s mikor az els� gall el�rte volna a kaput az �ppen bez�r�dott, �s r�gt�n r� is ker�lt a retesz. P�r pillanattal k�s�bb az egyik harcos egy sebes�lt embert t�mogatott Xanilor el�, aki �ppen a falak v�delm�t pr�b�lta megszervezni, mert tudta, a gallok mostm�r nem fognak meg�llni. - Uram, hallgasd meg ezt az embert – sz�l�totta meg a harcos. - Mi van? – Xanilor hangja igen csak inger�lt volt. - Ez egy fut�r, a kit�r�s alatt osont be a v�rosba, de megs�nylette az egyik f�nit. - Mond gyorsan – fordult a vez�r a haldokl� fut�rhoz. - Itt a felment� sereg, p�r �r�n be… - k�h�cselt, �s m�r nehezen, de kimondta, - tartsatok ki! – ezzel elsz�llt bel�le az �let, �s holtan rogyott �ssze a v�ros fal�n. Xanilorban �jra fell�ngolt t�z. Van rem�ny. Torkaszakadt�b�l ord�totta az embereinek a h�rt. Olyan gyorsan terjedt a rem�ny a katon�kban, mintha… ilyen gyorsan m�g a r�maiak sem terjeszkednek. Mindenki rohant a falakra. A karth�g�iak szerencs�j�re, a gallok csak a f�kapu fel�li oldalon t�madtak, a kit�r�s zavarta meg �ket val�sz�n�, de csak egy oldalon pr�b�ltak felm�szni a falra. A hatalmas ostromtornyokat hagyt�k a fen�be, �s csak l�tr�kat t�masztva a falhoz indultak felfel�. Vatigorix lentr�l ir�ny�totta az embereit. Nem is ir�ny�tott, ink�bb csak kif�jta mag�t az elef�ntos buli ut�n. A v�d�k eleinte sorban l�kd�st�k vissza a l�tr�kat, de azt�n fel�retek a gallok �s k�nytelenek voltak szembesz�llni vel�k. J�l k�zd�ttek a kartik, a gallok sehol sem tudt�k megvetni a l�bukat a falon, kiv�ve egy helyen, a kapu bal oldal�n, ott ahol Danno m�szott fel. �t egyszer�en nem tudt�k megsebezni, annyira j�l b�nt a kardj�val. Minden csap�st v�dett, �s m�g arra is volt ideje, hogy ellent�mad�st ind�tson. Am�g �gy feltartotta a v�d�ket, m�g�tte sz�pen lassan sziv�rogtak f�lfel� a katon�i. Egyre t�bben �s t�bben, m�gnem az eg�sz bal oldali fal az �v�k lett. V�res harc ut�n, a kapu tornyot is elfoglalt�k. Most m�r szabad volt az �t lefel�, hogy kinyithass�k a kaput. A kart�g�i katon�k l�tva, hogy a d�li f�kapusz�rnyai kiny�lnak, mintegy puskal�v�sre elindultak a v�rosuk f�tere fel�. N�h�ny emberen eluralkodott a f�lelem, a t�bbi meg futott vel�k, nehogym� �k ottmaradjanak. De egy kiscsapat kart�g�i nem tudott m�r visszavonulni. �k ott rekedtek a falon, v�rszomjas gall harcosok szor�t�s�ban. M�g mindig a r�juk kiosztott r�szt v�dt�k egy aranykardos katona vezet�s�vel, ott m�g egyetlen gall sem tudta a falra tenni a l�b�t, hanem egym�s ut�n zuhantak a m�lybe sz�rny� hal�lord�t�sok k�zepette. De hi�ba ennek a maroknyi katon�nak a h�siess�ge jobbr�l, �s balr�l m�r senki sem v�dte �ket, �gy most m�r h�rom ir�nyba is koncentr�lniuk kellett, ami m�g a legjobb harcosoknak is teljes�thetetlen feladat volt. Sz�pen lassan elfogytak, de nem adt�k olcs�n az �let�ket. A legv�g�n m�r csak Xanilor hadakozott a r� t�r� gallokkal, � is majdnem olyan j� harcos volt, mint a m�sik oldalon Danno. Lehetetlen volt a k�zel�be f�rk�zni, mintha valami var�zslat mozgatta volna azt a kardot. A gallok hamar r�untak a „rem�nytelen” harcra, �s egy �j�sz elint�zte a dolgot. Egy ny�lvessz� f�r�dott a bal v�ll�ba, melynek k�vetkezt�ben kihullott kez�b�l az aranyozott kard. Ott �llt kiszolg�ltatva az ellens�g k�nye kedv�re, de egyetlen gall sem emelt r� kezet, hanem utat engedtek Dannonak, aki �ppen akkor �rt oda. P�r m�sodperig farkasszemet n�zett egym�ssal a k�t harcos, azut�n Danno lehajolt Xanilor kardj��rt, majd szak�rt� szemekkel v�gign�zett rajta. Egy b�lint�ssal jelezte, hogy tetszik neki a nagyszer� fegyver, a k�vetkez� pillanatban pedig markolatig d�fte �ldozata gyomr�ba. Xanilor �rezte a k�zel hajol� barb�r lehellet�t �s l�tta annak diadalittas arc�t maga el�tt, de egyszerre ez az eg�sz �sszemos�dott el�tte, �s m�sik, sz�m�ra kedves k�p jelent meg. Egy kisl�ny szaladt fel�je mosolyogva. Nia volt az a kisl�nya. � volt az utols� gondolat, amelyik �tvillant az agy�n, azut�n holtan zuhant le kardj�val a has�ban a v�rosfalr�l, a gall tetemek k�z�. A harcnak m�g nem volt v�ge. A f�t�rre vissza�rkez�, visszavonul�, esetleg menek�l� kart�g�iak csatarendbe kapt�k magukat. A lakoss�g f�rfitagjai, tal�n m�g n�h�ny n� is, csatlakozott a harcosokhoz, mindegyik hozta a vasvill�t, meg egy�b t�rgyakat, amir�l azt gondolt�k j�k lesznek a harcban. A gallok rohamra indultak ellen�k Vatigorix vezet�s�vel. Es�lytelennek t�ntek a v�d�k, de eleinte j�l tartott�k magukat, s�t. Kem�ny volt a harc, de ekkor egy k�z kir�ngatta Vatigorixet a k�zd�k k�z�l. - Itt vannak, meg�rkezett az er�s�t�s – ord�totta a k�z gazd�ja az �reged� vez�r arc�ba. A vez�r f�lm�rte a helyzetet. Az �szaki kapu m�g a kartik kez�n, s�m�n bet tud mas�rozni az ellens�g, Danno m�g a d�li oldalon hadakozik egy csapat kart�g�ival, �gy � nem tudja feltartani �ket. - H�sz ember ut�nam, a t�bbiek itt maradnak �s gy�znek – adta parancsba, �s m�r rohant is az �szaki kapuhoz, nyom�ban a h�sz harcossal. M�r a l�bai alig �rintett�k a talajt, olyan gyorsan futott. Nem volt m�r fiatal, de a kond�ci�j�ra nem lehetett soha panasz. Mikor kiny�lt a kapu, abban a pillanatban �rt oda � �s a harcosai. Azzal nyitott, hogy m�g futt�ban lenyeste k�t meglepett kart�g�i fej�t. Elkeseredett harc kezd�d�tt. A gallok f�lk�rben fel�lltak a kapu el�tt �s �gy osztott�k a hal�lt. B�rmilyen meglep� h�sz harcos visszaszor�totta a benyomulni igyekv�ket. Val�sz�n� a meglepet�s ereje is k�zrej�tszott, �gyhogy ez nem tarthatott sok�ig. Meg�rkeztek a gall �j�szok, m�g �ppen idej�ben. Felrohantak a falon, hogy l�hess�k a befel� igyekv�ket. - Z�rd be a kaput �v�lt�tte Vatigorix, mik�zben �jabb kart�g�it v�gott le. Az �j�szok nem haboztak egy pillanatig sem, na j� tal�n egy tizedm�sodpercig. Az ajt� csikorogva bez�rult, kiz�rva azt a kilenc m�g �letben maradt gallt, k�zt�k Vatigorixel. Az �j�szok k�m�letlen�l l�ttek, t�lt�ttek, l�ttek…, de a kintrekedteket m�r semmi sem menthette meg a biztos hal�lt�l. Danno elkeseredetten �lt az egyik kaputorony alj�ban, mikor megtudta, hogy apja meghalt. A kardj�val rajzolgatott a letaposott h�ba, k�r�l�tte az �letben maradt hadnagyokkal. - Gy�v�nak neveztem, � pedig az �let�t �ldozta, hogy gy�zz�nk – elm�lkedett. - De mi�rt vonultak el a t�bbiek – hangzott egy k�rd�s. - Nem tudom – mondta Danno, majd minden �rzelem n�lk�l hozz�tette -, �ljetek meg mindenkit. Az egyik hadnagy b�lintott, �s elsietett a v�ros k�zep�n �csorg�, v�rakoz� �s t�relmetlen emberekhez, hogy megvigye a parancsot. Tara, Xanilor feles�ge �ppen az ablakon kukucsk�lt kifel�, mikor meghallotta a hangos �dvrivalg�st. Megpillantott h�rom harcost akik, �ppen az � h�za fel� igyekeztek. Gyorsan mag�hoz intette a kis Ni�t, akit id�k�zben m�r j�l bebugyol�lt mindenf�le meleg ruh�ba, �s sz�lt neki, hogy k�vesse. Bevezette az egyik h�ts� szob�ba, ahol az egyik asztalt f�lreh�zta, majd f�lhajtotta az alatta lev� d�szes sz�nyeget. Ez alatt volt egy titkos csap�ajt�, amelynek alag�tja a v�roson k�v�lre vezetett, a boz�tosba. - Nagyon figyelj r�m kicsim – mondta a kisl�nynak, mik�zben megsimogatta az arc�t. – Most ki kell menned oda, ahov� m�r egyszer megmutattam. Ne gyere vissza, csak ha a gallok m�r elmentek, meg�rtetted? - Igen – b�logatott a kisl�ny -, de - Nincs de , sz�lt az asszony kicsit er�lyesebben, de csak mert szerette volna, ha a l�nya mihamarabb indul. A kisl�ny elpityeredett, mire az anyja szorosan mag�hoz �lelte. - Ne s�rj – vigasztalta, de m�r az � szemeib�l is potyogtak a k�nnyek. Mikor a hely�re tolta az asztalt is, Tara megragadta kedvenc l�ndzs�j�t, �s �gy rohant neki az el�sz�r bel�p� gall katon�nak. Annak se k�pni, se nyelni nem maradt ideje, a l�ndzsa kereszt�l f�r�dott a nyak�n. A k�t m�sik harcos azonban r�gt�n leteperte, azut�n pedig M�snap a nap s�r� h�es�sre �bredt. Az elpuszt�tott telep�l�sen s�ri csend volt, amit csak a varjak k�rog�sa t�rt meg. A gallok elhagyt�k a felgy�jtott �s lem�sz�rolt telep�l�st. Nem maradt �letben senki sem, kiv�tel egy valakit, aki bizonytalan l�ptekkel �ppen bel�pett a f�kapun. L�bai alatt ropogott a frissen esett h�, amely �gy ahogy eltakarta azt a borzalmat, amit a gallok maguk m�g�tt hagytak. Mindenhol csak a ki�gett romokat l�tta, sehol egy �l� ember. M�r-m�r azon volt hogy els�rja mag�t, de esz�be jutottak anyja utols� szavai, �s er�t vett mag�n. Megpillantott egy kardot a f�ld�n, amelyet m�g nem temetett be a h�es�s. Odal�pett, �s megpr�b�lta felemelni. Persze csak az egyik v�g�t siker�lt megemelnie, �gy h�zta maga ut�n, cs�kot rajzolva maga ut�n a h�ba. Elhat�rozta, hogy az �sszes gallt meg�li...